Intézménymutató:
Legfelsõbb Semmitõ- es Itelõszek /Legfelsõbb Birosag/ (Romania)
1991. március 4.
Márc. 4-én ítéletet hirdetett a bukaresti Legfelsőbb Bíróság annak a 61 brassói lakosnak a rendkívüli semmisségi panasza ügyében, akik 1987. nov. 15-én megszervezték Brassóban a gépkocsigyári munkások lázadását a Ceausescu-rendszer ellen. Ezzel véget ért az egy éve húzódó ügy. Az akkor elítéltek csak hosszú huzavona után kapták meg a bírósági felmentést. /Brassó: megkésett igazságtétel. = Népszabadság, márc. 5./
1991. június 3.
A Legfelsőbb Bíróság Nicu Ceausescu korábbi ítéletét megváltoztatva ismét népirtásra változatta a vádat, és 16 évre ítélte a volt diktátor fiát. /Szabadság (Kolozsvár), jún. 4./
1991. augusztus 6.
Aug. 6-án a Legfelsőbb Bíróság kihallgatta tanúként Victor Atanasie Stanculescu tábornokot. Stanculescu 1989. decemberében a védelmi miniszter első helyetteseként több katonai és belügyi vezetővel együtt Temesvárra utazott. Stanculescu kijelentette, hogy Ceausescu adta ki a tűzparancsot. Szerinte a katonai, belügyi erők és a Securitate alakulatai a fegyvereket jogos önvédelemből használták. Elutasította azt az állítást, hogy ő adta volna ki a tűzparancsot. /Szabadság (Kolozsvár), aug. 7./
1991. augusztus 7.
Az 1989-es fordulat után először Székelyudvarhelyen alakult cserkészcsapat, ezzel párhuzamosan Kolozsváron a Cimbora Szabadidő Egyesület, amely gyakorlatilag a tíz cserkésztörvény alapján szerveződött. Csíkszeredán pedig létrejött egy cserkészvezető és képviseleti szerv. A közös normák kidolgozását tűzte ki célul az 1990. máj. 5-én megtartott Szárhegyi Találkozó, ekkor hivatalosan is megalakult a Romániai Magyar Cserkészszövetség. Ezután megindult a támadássorozat a Romániai Magyar Cserkészszövetség ellen. 1990 őszén a Gyulafehérváron tartott Nemzeti Megmentési Front-tanácskozáson egy képviselő vehemensen támadta a Magyar Orvosok és Gyógyszerészek Egyesületét és a Romániai Magyar Cserkészszövetséget, ezzel párhuzamosan, mint egy jól szervezett akcióban, a szélsőséges lapok /Si Totusi Iubiera, Romania Mare/ intéztek kirohanást ellenük. Végül a Legfelsőbb Bíróság 1990 karácsonyán /!/ beidézte a cserkészszövetség vezetőit annak a vádnak a tisztázására, hogy nem politikai párt szerveződik-e újjá. Ezután a törvényességi óvás módosult: a vád nem politikai jellegű, hanem az, hogy a vezetőség a bejegyzéskor figyelmen kívül hagyta az engedélykérés részleteit /nem két szakminisztériumhoz fordult/. A Magyar Cserkészszövetség igyekezett kapcsolatba lépni a román cserkészek szervezetével, de azok teljesen elzárkóztak. A minisztériumok pedig hónapok óta nem válaszolnak a beadott kérvényekre. /Kisgyörgy Réka: Cserkészmúlt, cserkészjövő Romániában. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 7./
1992. január 20.
A Legfelsőbb Bíróság március 16-ra halasztotta a döntést a volt Román Kommunista Párt politikai végrehajtó bizottsági tagjainak felmentése ügyében. A főügyész fellebbezett, mert a bíróság 1991. dec. 16-án felmentette őket. /Botrány Bukarestben. = Magyar Hírlap, jan. 21./
1992. január 31.
Románia Legfelsőbb Bírósága elutasította a főügyész fellebbezését Káli Király István ügyében, ennek értelmében az RMDSZ marosvásárhelyi polgármester-jelöltje nem indulhat a választásokon. /Szabadság (Kolozsvár), febr. 4./
1992. április 20.
A Legfelsőbb Bíróság 16 és 5 év közötti börtönbüntetésre ítélte a volt Román Kommunista Párt Központi Végrehajtó Bizottsága tagjait és póttagjait. A per újratárgyalását a főügyész kezdeményezte. /Új Magyarország, ápr. 21./ Előzőleg - 1991. dec. 16-án - elejtették a vádat ellenük és Gheorghe Oprea kivételével mindnyájukat szabadlábra helyezték. A főügyész fellebbezett. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), 1991. dec. 17./
1992. július 27.
A Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte Nicolae Ceausescu fia ellen népirtás miatt kiszabott ítéletet. Nicu Ceusescunak "előre megfontolt emberölésre való felbujtás" miatt kell új tárgyaláson felelnie. /MTI/
1993. április 22.
Kinevezték Románia új főügyészét, az 53 éves Vasile Manea Dragulint, aki 1990 óta a Legfelsőbb Bíróság tagja volt. Elődje, Ulpiu-Cherecheanu hivatásos katonatiszt és az EK-hoz csatlakozás feltétele, hogy a főügyészi hivatalban civilek kapjanak helyet. Az eddigi főügyész helyettesi minőségben marad a színen. /Kinevezték az új állami főügyészt. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), ápr. 22./
1993. április 29.
Ápr. 30-án lesz Cseresznyés Pál fellebbezési tárgyalása Bukarestben. Cseresznyés Pált 15 évre ítélték, mert a magyarokra uszított hodáki Mihai Cofariu támadójaként azonosították az videofelvételen. Ezt a videofelvételt most többször bejátszották a román tévéadók, hogy hangulatot teremtsenek a tárgyaláshoz. Cseresznyés Pál ugyanannyit kapott, mint a tömeggyilkos Ion Dinca, akinek életfogytiglanját a Legfelsőbb Bíróság ápr. 26-án 15 évre változtatott. Az ő tárgyalása előtt a tévé nem mutatott felvételeket 1989. decemberéről. /Nits Árpád: Justitia félkarú mérlege. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 29./
1993. április 30.
Ápr. 30-án tárgyalta Bukarestben a Legfelsőbb Bíróság Cseresznyés Pál fellebbezését, akit a marosvásárhelyi törvényszék minősített emberölési kísérlet vádjával 10 év börtönre ítélt. - Frunda György, Cseresznyés Pál védője hangsúlyozta, ez politikai per, a 45 oldalas vádiratból 30 a marosvásárhelyi eseményekről szól, melyben - szemben a Helsinki Bizottság jelentésével -, a magyarságot kiáltja ki egyedüli bűnösnek. A marosvásárhelyi bíróságok elfogultak: az elítéltek közöl mindössze két román szerepel /másfél éves felfüggesztett szabadságvesztéssel/, de 44 magyar és cigány. Cseresznyés Pál elismerte, hogy belerúgott Mihaila Cofariuba, de ez nem emberölési kísérlet. A vádlott elmondta, hogy letartóztatása idején és később is, a börtönben többször megverték, aludni sem hagyták. Cseresznyés ügyvédje kérte, hogy a verést akadályozzák meg. A fellebbezés ügyében máj. 17-én hoznak ítéletet. Frunda György felmentő ítéletet kért. Amennyiben ez nem következik be, nemzetközi fórumokhoz fordulnak, mondta. /Demeter J. Ildikó: Mérlegen a Cseresznyés-per. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 5./ Az ápr. 30-i tárgyaláson bevonult az ítélőtanács: Antonie Pandrea elnök, Silvia Marica és Gheorghe Toader bírák. Az ügyész Bonini. Frunda György kérte a bíróságot, hogy védencével magyarul beszélhessen, de ezt nem engedélyezték. Frunda György védőbeszédében cáfolta a vádiratban foglaltakat. Akkor három autóbusz érkezett félrevezetett emberekkel, akik megtámadták az RMDSZ székházát. Ha a szervezők nem bujtatják fel a vidékről beáramló embereket, nem került volna sor összecsapásra. Maga Mihaila Cofariu is bevallotta, a román pópa figyelmeztette őket, a magyarok elfoglalták Marosvásárhelyt és uralmuk alá akarják keríteni Erdélyt. Sütő András támadóját másfél évre ítélték, Cseresznyés Pál egy rúgásért 10 esztendőre. Egy ütés nem meríti ki a minősített emberölés kísérletének vádját. A közerkölcs elleni vétség pedig nevetséges vád, amikor összecsapás történt. Megdöbbentő volt a sértett Cofariu ügyvédjének állítása: hangversenyre érkeztek a görgényvölgyi románok. /!/ Cseresznyés Pál elmondta, hogy a előzetes letartóztatása idején és a börtönben súlyosan bántalmazták a börtönőrök és cellatársai is. Nem hagyták pihenni, éjszaka is felzavarták és megverték. A tárgyalás után Frunda György kijelentette, ha a határozat nem lesz pozitív, akkor Cseresznyés ügyét újból szóbahozza az Európa Tanács jogi bizottságában. /Béres Katalin: Románia Dreyfus-pöre? = Orient Expressz (Bukarest), máj. 7./ Előzmény: 1991. jan. 18-án tartóztatták le, 1992. júl. 7-én a Maros Megyei Törvényszék 10 év börtönbüntetésre, valamint 1 millió lej kártérítésre ítélte Cseresznyés Pált és - távollétében - Barabás Ernőt. /Népújság (Marosvásárhely), 1992. júl. 8./
1993. június 17.
Jún. 7-én a Legfelsőbb Bíróság megerősítette Cseresznyés Pál tíz éves ítéletét. A román sajtó egy része támadta Frunda Györgyöt védőbeszéde miatt a marosvásárhelyi Cuventul Liber napilap háromrészes sorozatban támadta Frundát, védőbeszédét románellenesnek minősítve. Tófalvi Zoltán újságíró kérdésére elmondta, hogy a román sajtó demokratikus része viszont melléállt és elismerte, az ítéletet igazoló döntés mögött a magyarság kollektív felelősségre-vonása áll. Frunda hangsúlyozta, hogy a törvényszék ítéletével a magyarokat büntette. A Helisnki Bizottság és a román parlament jelentései sem vádolják a magyarságot. A Helsinki Bizottság pedig egyértelműen a volt szekuritátés tiszteket, volt aktivistákat, a szervezőket vádolja. A törvényszék ítélete ezért volt fontos, hogy ellensúlyozza ezt a jelentést. /Tófalvi Zoltán: A Legfelsőbb Bíróság döntött: az ítélet 10 év börtön. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jún. 17./
1995. március 3.
Az emberi jogok védelmére alakult Temesvár Társaság szervezésében bírók, jogászok vitatkoztak az államosított házakat érintő kérdésekről. A Legfelsőbb Bíróság idei 1. számú határozatában az ítéletek megsemmisítéséért fellebbezett azon bírósági határozatok esetében, amelyek révén államosított házak tulajdonosait visszahelyezték jogos birtokukba. Azzal indokolják határozatot, hogy az államosítást kimondó 1950/92-s dekrétum nem mond ellent az alkotmánynak. Valójában ellentmond a magántulajdont garantáló alkotmánynak, állapították meg Temesváron a jogászok. A veszély abban rejlik, hogy a helyi bíróságok törvényes ítéleteit a Legfelsőbb Bíróság felülbírálja. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 3./
1995. március 30.
Márc. 30-án ismét leállt a bukaresti metró, annak ellenére, hogy a Legfelsőbb Bíróság márc. 28-án felfüggesztette a márc. 27-i és 28-i sztrájkot. Márc. 30-án többezer vasúti pályamunkás is tiltakozó tüntetést rendezett Bukarestben, mert a kormány nem teljesítette a tavaly jegyzőkönyvben rögzített követeléseket. /Szabadság (Kolozsvár), ápr. 1./
1995. augusztus 30.
Két amerikai kongresszusi képviselő Iliescu elnökhöz írt levelében aggodalmát fejezte ki a háborús bűnös Antonescu, valamint a Vasgárda rehabilitálását célzó kísérletek miatt. Iliescu majd válaszol, ahogy válaszolt már 1994 januárjában is hasonlóan Abraham Foxman amerikai zsidó elöljárónak: határozottan fellép Antonescu rehabilitálási kísérlete ellen. A fellépésre több alkalma lett volna a román államelnöknek, de nem tette meg: 1993. okt. 22-én, két nappal azután, hogy az amerikai kongresszus megszavazta Románia számára a legnagyobb kedvezményt, Sloboziában, a rendőrkapitányság udvarán Antonescu szobrot avattak. 1994. márciusában, néhány nappal beiktatása után Gavril Iosif Chiuzbaian igazságügy-miniszter kijelentette: "Ion Antonescu marsall - tevékenységének minden árnyoldala ellenére is - századunk hőse. Tudatosan vette vállára a Krisztus-keresztet, vállalván az országvezető szerepét, amikor Romániának határozott vezetőre volt szüksége." 1994 tavaszán Marosvásárhelyen is Antonescu-szobrot akartak felállítani, a magyar polgármester ellenállt, végül a Legfelsőbb Bíróság akadályozta meg azt, hogy a szobrot feltegyék az elkészült talapzatra. 1994 júniusában Karánsebesen, 1994. nov. 12-án Piatra Neamton avattak - katonai tiszteletadással - újabb Antonescu-szobrot. 1995 júniusában Lorin Fortuna, a Republikánus Párt elnöke bejelentette, hogy Temesváron is szobrot szeretne emeltetni Ion Antonescunak, írja Gazda Árpád. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), aug. 30./ A felsorolás kiegészíthető azzal, hogy Lugoson is avattak Antonescu-szobrot, erről a Politica (Bukarest) 1994. febr. 5-i száma tudósított.
1995. augusztus 30.
Két amerikai kongresszusi képviselő Iliescu elnökhöz írt levelében aggodalmát fejezte ki a háborús bűnös Antonescu, valamint a Vasgárda rehabilitálását célzó kísérletek miatt. Iliescu majd válaszol, ahogy válaszolt már 1994 januárjában is hasonlóan Abraham Foxman amerikai zsidó elöljárónak: határozottan fellép Antonescu rehabilitálási kísérlete ellen. A fellépésre több alkalma lett volna a román államelnöknek, de nem tette meg: 1993. okt. 22-én, két nappal azután, hogy az amerikai kongresszus megszavazta Románia számára a legnagyobb kedvezményt, Sloboziában, a rendőrkapitányság udvarán Antonescu szobrot avattak. 1994. márciusában, néhány nappal beiktatása után Gavril Iosif Chiuzbaian igazságügy-miniszter kijelentette: "Ion Antonescu marsall - tevékenységének minden árnyoldala ellenére is - századunk hőse. Tudatosan vette vállára a Krisztus-keresztet, vállalván az országvezető szerepét, amikor Romániának határozott vezetőre volt szüksége." 1994 tavaszán Marosvásárhelyen is Antonescu-szobrot akartak felállítani, a magyar polgármester ellenállt, végül a Legfelsőbb Bíróság akadályozta meg azt, hogy a szobrot feltegyék az elkészült talapzatra. 1994 júniusában Karánsebesen, 1994. nov. 12-án Piatra Neamton avattak - katonai tiszteletadással - újabb Antonescu-szobrot. 1995 júniusában Lorin Fortuna, a Republikánus Párt elnöke bejelentette, hogy Temesváron is szobrot szeretne emeltetni Ion Antonescunak, írja Gazda Árpád. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), aug. 30./ A felsorolás kiegészíthető azzal, hogy Lugoson is avattak Antonescu-szobrot, erről a Politica (Bukarest) 1994. febr. 5-i száma tudósított.
1995. december 12.
A dec. 12-i bukaresti lapok közölték C. V. Tudor újabb vádaskodó írását. A legfelsőbb bíróság elnökéhez és a főügyészhez intézett nyílt levelében ezt írta: "Nyilvánosan vádolom Ion Iliescut, Virgil Magureanut és más összeesküvőket Nicolae Ceausescu román államfő és felesége meggyilkolásával, valamint legalább erkölcsi bűnrészességgel még legalább ezer ember halálában, akiket azt követően lőttek le, hogy az új csapat átvette a hatalmat." A terjedelmes levél szerzője az 1989 óta eltelt időszak minden botrányát felidézte, majd magára vállalta a felelősséget az Iliescu-ellenes, álnéven közölt írásokért. /Szabadság (Kolozsvár), dec. 13./
1996. október 29.
Legfelsőbb Bíróság elutasította a Magyar Területekért Szövetség nyilvántartásba vételét. A társadalmi szervezet jogi képviselője dr. Zétényi Zsolt volt MDF-es országgyűlési képviselő, a szövetség célja /alapszabálya szerint/: alkotmányos úton demokratikus szervezetbe tömöríteni mindazon magyar állampolgárokat, határon túliakat és más nemzetiségűeket, akik igazságtalannak tartják a magyarságot sújtó trianoni békediktátumot és békés revíziót követelnek. A bíróság megkereste a Külügyminisztériumot is. A szaktárca szerint az alapszabályban megjelölt cél ellentétes az alkotmánnyal és több nemzetközi szerződéssel. A Legfelsőbb Bíróság szerint nem hozható létre olyan szervezet, amelynek célja a jelenlegi határok megváltoztatása. /Népszabadság, okt. 29./
1996. december 4.
Marosvásárhelyen az Avram Iancu Társaság és a háborús veteránok szervezete 1994-ben fel akarta állíttatni a háborús bűnösként kivégzett Antonescu szobrát. A polgármesteri hivatal nem engedélyezte a szobor felállítását. A szobor felállítását kérelmezők beperelték a polgármesteri hivatalt, első fokon pert nyertek, azonban a marosvásárhelyi bíróság engedélyező határozatát a Legfelsőbb Bíróság elutasította. Most a hatalomátadás zűrzavarában ismét próbálkoztak: nov. 27-én egy márványtáblát helyeztek el a szobor tervezett helyén a következő Antonescu-idézettel: "Nekik azonban tudniuk kell, hogy a Szent István koronája által követelt jogokra mi békésen és emberségesen válaszolunk, azokkal a jogokkal, amelyeket Traianus babérkoszorúja biztosít számunkra." A polgármesteri hivatal eltávolíttatta ezt a táblát. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 4./ /A polgármesteri hivatal faxon tájékoztatta Románia főügyészét arról, hogy eltávolíttatta az engedély nélkül elrendelt Antonescu-emléktáblát. /Új Magyarország, dec. 3./
1997. február 26.
Kerekes Károly, az RMDSZ Maros megyei képviselője Emil Constantinescu elnökhöz írt nyílt levelet a volt hadifoglyok ügyében. A 118/1991. számú rendelet diszkriminatív részeit a több évig tartó vita után orvosolta a Legfelsőbb Bíróság 1996. febr. 12-i döntése, azonban ez a döntés csak az eljövendő ügyekre érvényes, márpedig többezer esetben előzőleg hoztak diszkriminatív ítéletet. Az érintettek és Kerekes képviselő is előzőleg a főügyészhez fordultak, de nem kaptak választ. A jelzett, 1991-ben született rendelet szerint a volt hadifoglyok csak abban az esetben kaphatnak kedvezményt, amennyiben a román hadseregben szolgáltak. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 27./
1997. július 16.
Victor Ciorbea miniszterelnök júl. 16-i sajtóértekezletén az Európai Unió értékelésével kapcsolatban /Románia nem szerepel az első körben/ kijelentette: Románia tisztában van azzal, hogy gazdaságilag nincs felkészülve az uniós csatlakozásra. Ennek ellenére hangsúlyozta, hogy Bukarest síkra száll azért, hogy az EU minden jelölt országgal egyidejűleg kezdje meg a tárgyalásokat. Románia következetesen folytatni fogja a reformokat. Ciorbea aggasztónak nevezte a Legfelsőbb Bíróság tagjainak júl.15-i fellépését a már hatályos román-ukrán alapszerződés ellen. A kormányfő cáfolta a lemondási szándékáról terjesztett híreket. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 18./ A román lapok csalódottan vették tudomásul az EU döntését. /Magyar Nemzet, júl. 17./ A Legfelsőbb Bíróság 17 bírája az alkotmánybírósághoz fordult, kérve a román-ukrán alapszerződés alkotmányos felülvizsgálatát. Azt kifogásolták, hogy kimaradt a szerződésből az 1939-es Molotov-Ribbentrop-paktum elítélése, ami a Romániát illető területekről való lemondással ér fel. /Szabadság (Kolozsvár), júl. 17./
1997. október 30.
Király István geológust 1989 decemberében Gelu Voican-Voiculescu miniszterelnök-helyettes hívta Bukarestbe. Király először a miniszterelnök-helyettes tanácsadója volt, 1990 júniusától 1991 augusztusáig államtitkár-helyettesként, később a miniszter tanácsadójaként dolgozott, majd nyugdíjba vonult. Nyugdíjasként egy angol geológiai kutatócég romániai képviselője volt. 1995-ben letartóztatták Király Istvánt. A perével nem siettek. Első fokon 1996 novemberében hirdettek ítéletet. A vád: gazdasági kémkedés. Hét évre ítélték. A vádlott felmentésért fellebbezett. Nemrég volt az újabb tárgyalás, a Legfelsőbb Bíróság 16 év börtönre súlyosbította az ítéletet. Király István geológust azért ítélték el, mert magyar, és mert egy ilyen példára valakiknek szükségük volt, állította Gelu Voican-Voiculescu, az Ultima Ora című lapnak nyilatkozva. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 30./
1998. február 26.
A Legfelsőbb Bíróság a Valeriu Tabara vezette Román Nemzeti Egységpártnak adott igazat abban a perben, amelyet a szélsőséges nacionalista párt a helyi közigazgatási és oktatási sürgősségi kormányrendeletek tárgyában indított a román kormány ellen, azon az alapon, hogy a kabinetnek nem volt joga kormányrendelettel módosítani a két sarkalatos törvényt. A pert első fokon elvesztette, mert a joghatóság úgy vélte, egy párt nem perelheti a kormányt. Az RNEP fellebbezett és a Legfelsőbb Bíróság helyt adott álláspontjának. E döntés nyomán az alkotmánybíróság dönthet arról, hogy a kormány megsértette-e a sürgősségi kormányrendeletek kiadásával az alkotmány egyik cikkelyét. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 26./
1998. március 13.
A Legfelsőbb Bíróság döntése értelmében Kolozsváron az egykori minorita templom, amely görög katolikus templom volt, majd a kommunista rendszer idején elkobozták tőlük, és az ortodoxoknak adták át, márc. 13-tól újból a görög katolikus egyház tulajdona lett. Az érvényes határozatot az ortodoxok nem akarták elfogadni. A görög katolikusok erővel elfoglalták a város központjában lévő "Urunk színeváltozása" katedrálist, a templomban még az oltár körül is tömegverekedés folyt. A görög katolikusok, élükön Matei Boila lelkész-szenátorral behatoltak a templomba. A helyszínre rendőri erőket vezényeltek. Rendőrkordon vette körül az épületet. /Szabadság (Kolozsvár), márc. 14., Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 17./
1998. március 17.
Sipos János, a Memória Alapítvány ügyvezető titkára nyílt levelet intézett az igazságügyminiszterhez, emlékeztetve arra, hogy már több beadványban sürgette az 1989 előtt, illetve után elkövetett bűncselekmények kivizsgálását. Ezek között szerepel a Maros megyében agyonlőtt tizenhárom áldozat ügyének kivizsgálása, amelyet a Legfelsőbb Bíróság 1991-ben elrendelt, de semmi sem történt. Az 1989 decemberi marosvásárhelyi áldozatokkal kapcsolatos felelősséget tisztázni kell, ugyanúgy az 1990 márciusi marosvásárhelyi események felelőseit is meg kell nevezni. Homály fedi Emil Tamas rendőrkapitány esetét is, aki 1992-ben választási csalást fedezett fel. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 17./
1998. június 22.
Élesen bírálta a román igazságszolgáltatás működését Emil Constantinescu államfő a Legfelsőbb Bíróság új elnökének, Sorin Moisescunak, az eddigi legfőbb államügyésznek és a testület új tagjainak eskütétele alkalmából mondott beszédében. A korrupció és a nagy pénzügyi csalások elleni küzdelem gyakorlatilag siralmas véget ér a bíróságokon, mondotta az államfő. Sorin Moisescu sajtóértekezletén közzétette azoknak a listáját, akik ellen különböző feljelentések nyomán ügyészségi vizsgálat indult. Rágalmazás címén indítottak vizsgálatot többek között Ion Iliescu volt államfő, George Pruteanu parasztpárti képviselő, C. V. Tudor /Nagy Románia Párt elnöke - 11 különböző ügyben/, a nemzetgazdaság aláaknázása a vád egy további ügyben, amelyben Ion Iliescu volt elnök, Adrian Nastase, Petre Roman demokrata párti elnök és Radu Berceanu ipari miniszter az érintett. /Szabadság (Kolozsvár), jún. 23./
1998. július 4.
Az ítélőtábla visszautasította Király István volt államtitkár börtönbüntetése megszakítására vonatkozó kérését. Király Istvánt 1995 februárjában tartóztatták le. Azzal vádolták, hogy jogtalanul beszerzett titkos iratokat tárolt otthonában, azzal a céllal, hogy azokat külföldre juttassa. A Legfelsőbb Bíróság 1997 októberében hazaárulásért 16 év börtönbüntetésre ítélte. Frunda György elmondta, hogy az RMDSZ továbbra is segít abban, hogy Király Istvánnak igazságot szolgáltassanak. Frunda ügyvédként mondja, hogy Király István nem követte el azt a bűncselekményt, amivel vádolják. /Szabadság (Kolozsvár), júl. 4./
1999. február 2.
Emil Constantinescu államfő febr. 2-án egyéni kegyelemben részesítette Király István volt ipari államtitkárt, akit négy éve hazaárulás vádjával 16 évi börtönbüntetésre ítéltek. Az elnök Király Istvánt egészségi állapota miatt részesítette egyéni kegyelemben. Király Istvánt 1990-ben nevezték ki államtitkárnak. 1995 elején letartóztatták azzal a váddal, hogy információkat adott át külföldi személyeknek. Ezért 1996 novemberében 7 évi börtönre ítélték. A legfelsőbb bíróság egy évvel később a vádat hazaárulásra módosította és az ítéletet 16 évre módosította. A per nagy visszhangot váltott ki. Sokan politikai indítékot emlegettek. /Elnöki kegyelem Király Istvánnak. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 4./
1999. február 4.
1997 decemberében a nagyváradi római katolikus püspökség a pártatlan ítélkezés reményében azt kérte a Legfelsőbb Bíróságtól, hogy a püspöki palota tulajdonjogáért indított pert helyezzék át más városba. Hosszas huzavona után csak 1998 szeptemberében született meg a döntés: a pert Buzauban folytatják. Ott azóta sem tűzték napirendre az ügyet. Tempfli József megyéspüspök kijelentette, hogy szeptember óta lett volna idő a tárgyalásra. Eltökélt szándéka, hogy minden belső jogorvoslati lehetőséget kimerít, s ha ez sem segít, akkor igazáért a strasbourgi Emberjogi Bírósághoz fordul. /Péter I. Zoltán: Római katolikus püspöki palota. = Bihari Napló (Nagyvárad), febr. 4./
1999. február 10.
Február 10-én, magyarországi látogatásának második napján Radu Vasile román kormányfő Gyulán a magyarországi románok helyzetével ismerkedett. Vasilét Dabcs László polgármester köszöntötte, aki meglátogatta a Nicolae Balcescu Gimnáziumot, majd kijelentette, hogy támogatja az ottani románok azon kérést, hogy Gyulán román konzulátus nyíljon, mely minden valószínűség szerint először tiszteletbeli lesz. A román miniszterelnök találkozott Sofronie Drincec gyulai ortodox püspökkel. /Szabadság (Kolozsvár), febr. 11./ Magyarországi látogatásom jó eredményekkel járt. Szükséges és fontos látogatás volt, még ha egyesek eltúlzott módon is reagáltak rá - jelentette ki febr. 10-én este Aradon Radu Vasile román miniszterelnök, aki hazafelé tartva szakította meg rövid időre útját, s első alkalommal nyilatkozott budapesti tárgyalásairól. - Akarjuk, nem akarjuk, Magyarország a NATO tagja lesz, s ennek következtében szerepe jócskán megnövekszik a térségben. A magyar miniszterelnökkel, Orbán Viktorral folytatott tárgyalásokon hangsúlyosan került szóba, hogy Magyarország felelősége megkétszereződik, s határozott biztosítékokat kaptam arra, hogy Magyaroszág minden szinten támogatni fogja Romániát a NATO-ba és az európai struktúrákba való integrációjáért tett erőfeszítéseiben - mondta. Radu Vasile kitért arra, hogy Budapesten felvetődött: nyíljon tiszteletbeli román konzulátus Gyulán és tiszteletbeli magyar konzulátus Csíkszeredán. "Szóba került a híres Petőfi-Schiller egyetem ügye is. Elmondtam, hogy a kérdés jelenleg a román Legfelsőbb Bíróság előtt van, s az ott született döntés fényében a román kormány a román törvényeket betartva folytatja az egyetem alapításának procedúráját. Magunk között szólva, ha ez a terv megvalósul, azt szeretném, hogy az egyetem székhelye Arad legyen" - hangsúlyozta Radu Vasile és hozzátette: "a tárgyalások légköre nem azt bizonyította, hogy a román-magyar kapcsolatok fejlesztése a szóban forgó egyetem alapításától függene. Kétségtelenül megfogalmazódott az, hogy a Petőfi-Schiller egyetem létrehozása fontos szerepet játszhatna a román-magyar kapcsolatok fejlődésében. Ugyanakkor hangsúlyozom: nem abban a formában, hogy ez feltétele lenne a két ország közti kapcsolatok javulásának vagy romlásának. " Bukarestbe érkezésekor Radu Vasile nem nyilatkozott az újságíróknak. /Szabadság (Kolozsvár), febr. 12./
